Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pergetés és pergetéssel fogható halak

Pergető horgászat:

A műcsalis rablóhal horgászat a pergetés eredményes művelése különleges izgalommal jár. Hogy műcsalival túljárhassunk a ragadozó halak eszén, vagyis hogy felkeltsük a halak érdeklődését és mihamarábbi kapásukat észlelve az akasztást sikeres fárasztás követhesse, az esetek nagy részében a horgásztól már nagyobb felkészültséget, ügyességet, rátermettséget igényelhet. A pergető horgászat igen aktív módszer, mely azontúl, hogy művelőitől nagyobb állóképességet kíván, felszerelésünket is komolyabb igénybevétel elé állítja. Hazánk szinte bővelkedik a pergetésre (is) alkalmas álló- és folyóvizekben, a fogható halfajok száma jelentősnek mondható. Sajnos a pergetés itthoni megítélése helyenként igen rossz, ezért sok helyen korlátozzák, illetve tiltják, ami a gereblyézéssel való azonosítást, vagy annak megszüntetésére tett kísérletet is jelentheti. Ettől függetlenül a hazai, régebben viszonylag kis számú pergetőhorgászaink tábora egyre dinamikusabban növekszik, hála az elérhetőbb árú, jól használható felszereléseknek, valamint az itthon is végre-valahára végbemenő szemlélet változásnak.

Halak:

 

Kép Fejes domolykó (Leuciscus cephalus) Dombvidéki folyóink egyik legelterjedtebb hala, de jelen van a hegyi vizek alsóbb szakaszain is, olykor kiszorítva minden más halfajt. Vizeinkben a 20-30 centis példányaival találkozhatunk leggyakrabban, de nem ritkák az 1 kilót meghaladó fogások sem. Mindenevõ faj - ennek köszönhetõen többféle módszerrel horgásszák. Nagy számban találjuk az Olt, Maros, Kis- és Nagy-Küküllõ, Kis- és Nagy-Homoród folyóvizekben, illetve a hegyi tározóinkban. Legkisebb kifogható mérete 20 centiméter. A törvény tiltja, hogy kisebb példányait csalihalként használjuk fel. Április 15 és június 15 között védi fogási tilalom.

 

 

Csuka (Esox lucius):

Kép

Európában valamennyi édesvízben megtalálható, Angliától egészen Oroszország keleti részéig. egyaránt megtalálja életfeltételeit a mély, hideg vízû nagyobb tavakban (Írország, svájc, Skandináv országok), mint az alig pár négyzetméteres gyorsan felmelegedõ tavacskákban, kubikgödrökben. Rendkívûl jól alkalmazkodó halfajta. Európán kívül számos rokona él az Egyesült Államokban, Kanadában. Az egyik ilyen csukafajta a muskie, amely nagyobbra nõ meg mint európai rokona, testalkata hasonlít, viszont színezete eltér. Ugyancsak a tengerentúlon él a lánccsuka amely ugyan kisebbre nõ meg mint a muskie, de jobban hasonlít színezetében az európai csukára, láncsszerû mintázat van az oldalán. Folyókban a lassúb folyású részeket kedveli, a kishalrajokat követi, elõszeretettel áll be kõgátak, sarkantyúk , partbiztosító kõrézsûk mellé. Tavakban keresi a vízinövényes részeket, sokszor annyira befészkeli magát a vízinövények közé, hogy csak a feje látszik ki. Nádtisztások mellet, tuskósokban is elõfordul. Stégek, horgászállások árnyékában is szívesen húzza meg magát. Bányatavakban, ahol nem nagyon van növényzet, a meder egyenetlenségei nyújtanak megfelelõ helyet neki. Mindig fedezéket keres magának, ahonnan elõront zsákmányára, amelyet egyetlen ugrással ragad meg. Táplálkozás: Miután áttér a ragadozó életmódra, étlapján nagyszámban halak szerepelnek. Elõszeretettel fogyasztja a sárgásabb tónusú halakat (kárász, compó), valamint az élénk színû halakat pl. vörösszárnyú keszeg. Megfogja a szúrós hátúszójú sügért is. érdemes kipróbálni csaliként az akváriumban tartott aranyhalat, élénkpiros színével felhívja magára a ragadozó figyelmét, s ráront mint a bika a vörös posztóra. A csuka idõsebb korában jelentõs kárt tehet a tógazdasági pontyállonányban. Elõfordul, hogy halakon kívûl elkapja a békát, vízbe pottyant egeret, pockot, nagyobb példányai a vízen úszó madarakat is lehúzhatják. A csukára mint vizeink tigrisére fokozottan jellemzõ a kannibalizmus, ami annyit jelent, hogy az állomány sûrûségébõl adódóan felfalhatják egymást, egy csuka nálánál alig kisebb fajtestvérét is képes elnyelni.


szólj hozzá: csukafárasztások

 

 

Harcsa (Silurus glanis):

Kép

A harcsafélék (Siluridae) családja szerte a világon elterjedt, legtöbb képviselõi Európa, Amerika, Ázsia, Afrika és Ausztrália számos vizeiben él. Akváriumi díszhalként is igen kedveltek (Coridoras, Ancystrus, Thorocatum). Az európai harcsa (Silurus glanis L.) természetes elterjedési területe Közép- és Kelet-Európa, de Ázsiában is megtalálható. Északon a 60. szélességi fok képezi a határt, Dél- Svédország, Finnország és a Balti-tavak területe (Onyega-tó, Ladoga-tó). Honos viszont az Elba vízrendszerében, a Keleti-tenger, a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger mellékfolyóiban. Telepített állománya jelen van Angliában, Franciaországban, Olaszországban, Jugoszláviában, Spanyolországban (Ebro-folyó vízrendszerénben kapitális példányok élnek).Magyaroszágon nagyobb folyóink Duna, Tisza, Körösök, Rába (rendkívül gazdag harcsaállománnyal rendelkezik), valamint nagyobb tavaink Balaton (Fonyódi árok, Tihanyi kút kb. 11 m-es mélysége), Velencei tó, Fertõ -tó, és holtágaink Fadd-Dombori duna holtág, Ráckevei Duna, Holt-Körösök, Alcsiszigeti Holt-Tisza (harcsaállománya jó viszont meg kell keresni õket, fõleg a repülõtér és a gáztelep alatti vízrészek kecsegtetnek jó eredménnyel) rendelkenek jelentõs harcsaállománnyal. A harcsa a nagyobb vizeink fenéklakó hala. Folyókban ott él, ahol a dévér, az állóvizek közül a nagy kiterjedésû, nem túl mély tavakat kedveli (Pl. bánytavakban nem mindig találja meg életfeltételeit). Déli vidékeken elviseli a magas sótartalmat is elviseli, de jobban érzi magát édesvízben. Állandóan keresi a búvóhelyeket, elsüllyedt fatörzsek és vízinövények között.Nagyobb harcsák búvóhelyeit mindig a természetes fedezékek közelében kell keresni. A folyómedrek mélyedései, nagyobb üregek, mellékfolyók torkolatai, duzzasztók alvize, tavak nádszegélye, ahol a harcsa meglapul. Általában alkonyatkor és éjszaka indul táplálékszerzõ körútra, a zsákmányát búvóhelye közelében kapja el. Elõfordul hogy nappal is mozog a harcsa, fõleg áradáskor nagyobb erõmûvek kavargó oxigéndús vizében, valamint borús eseõs idõben, zivatar, felhõszakadás elõtt fokozott mozgást figyelhetünk meg nála, ami betudható a légköri elektromosság növekedésének.Mindig a mély víz felõl a sekély víz felé rabol. Táplálkozás: A harcsa nagysága ellenére megmarad a változatos étrend mellett, étlapján szerepelnek: férgek, rovarlárvák, puhatestûek, csigák, rákok (gyomortartalom vizsgálat alapján a rák fõleg nyári idõszakban képezi táplálékának jelentõs részét), de az egeret, békát, patkányt is fogyasztja, sõt egyes vizeken a nagyobb harcsák a vízimadarakat is lehúzzák. Halak közül inkább a kisebb példányokat ragadja meg hatalmas szája ellenére, tehát keszegeket, sügeret, compót, néha elõfordul, hogy a növendék nemeshalállományban is kárt tesz, ezért nagymértékû szakértelmet igényel a kihelyezése.


szólj hozzá: Merenyei Harcsák!

 

 

Süllő (Stizostedion lucioperca) Kősüllő (Stizostedion volgense):

Kép

A süllő Európában honos, megtalálható Nagy Britanniától egészen Oroszország közepéig. Magyarországon nagyobb folyóinkban, tavainkban található meg, Tisza, Duna, Körösök, Dráva, tavaink közül a Balaton és a Velencei tó híres süllõállományáról. Szolnok megyében a Tiszában, a Szajoli holtágban és az Alcsiszigeti Holt Tiszában élnek példányai. Kedveli az oxigéndús kemény aljzatú vizeket, állandóan búvóhelyet keres magának, ahol nincs ott a meder egyenetlenségeiben keres fedezéket. Állóvizeken bedõlt fák mellett, nádasokban kell keresni az iszapos részeket kerüli, folyóvizekben partbiztosító kõrézsûk, kõgátak, sarkantyúk, ruganyok, valamint duzzasztómûvek alvizén található meg nagyobb számban. Táplálkozás: Az ikrából kikelõ lárva elõször apró planktonikus állatokkal (Rotatoria, Daphnia Magna, Diatomus), késõbb áttér a nagyobb állatkák, férgek fogyasztására, csak néháhy cm-es nagyság elérésekor tér át a ragadozó életmódra, de felnõtt korában is elõfordul gyakran, hogy csigáka, kagylókat is fogyaszt nem csak halakat. A halak közül kedveli a nyújtott testû ezüstös csillogás fajokat, szûk garatnyílásán ezek csúsznak le leginkább. A sügérféléket sem veti meg, nem okoz gondot neki a tüskés hátúszó.

 

 

Sebes pisztráng (Salmo trutta) Szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss:

Kép

Kép

 

Hideg vízû pastakokban, alpesi tavakban találja meg igazán életfeltételeit, kedveli az oxigéndús sebes folyású patakokat. Európában és Amerikában õshonos, számos rokona él még földünk vizeiben. Magyarországon csak a sebespisztráng õshonos, a szivárványos pisztrángnak telepített állományai vannak. Hazánkban az Északi középhegység, a Bakony és az Alpokalja tavai, patakjai jelentik fõ elõfordulási helyét. A 90-es években a Dunántúlon lévõ Viszló patak pisztrángállománya országoshírû volt, csak mivel a bauxitbányászatot leállították, a bányászathoz szivattyúzott karsztvíz is elapadt, ami tulajdonképpen táplálta a Viszló patakot. Szilvásváradon tenyészet tartja fenn a hazai állományt, szökött pisztrángok vannak a Szinva, Bódva, és a Bán-patakban. Az utóbbi idõben felkapott kirándulóhely lett a Pinka patak és környéke, mivel számos halfaj mellett pisztrángozni is lehet. Táplálkozása: A fiatal pisztráng apróállatevõ, rovarlárvákat, repülõ rovarokat, férgeket, csigákat fogyaszt. Csak késõbb tér át a ragadozó életmódra, de még ekkor is elõszeretettel kapdossa az apróbb rovarokat is. Táplálékhalai között elsõsorban az élõhelyén elõforduló fajokat kell megemlíteni, fürge cselle, nyúldomolykó, nem kíméli saját fajtársait sem.

 

 

Sügér (Perca fluviatilis) :

Kép

Holtágaink jellegzetes hala, olykor pontyos gazdaságokban, vagy lassúbb folyóvizekben is előfordul. A helyi horgászok körében nem számít kedvelt horgászhalnak, mert megpucolása igen viszontagságos. Nem horgásszák céltudatosan, és ha el is kapja a horgot, rögtön visszadobják. Átlagmérete 10-15 cm, de félkilós példányok is előfordulnak. Méretkorlátozás nem védi, de április 15. és június 15. között tilos horgászni rá.

 

 

Balin (Aspius aspius):

Kép

A balin valamennyi nagyobb folyó, illetve állóvizünkben megtalálható (Duna, Tisza, Körösök, Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó). Nyíltvízi ragadozó hal, zsákmányát a felszín közelében ragadja meg. Folyókban kedveli az erõsebb áramlású részeket, kõruganyok, kõgátak a sodrását, illetve duzzasztómûvek oxigéndús alvizét. Tavakban elsõsorban a nyíltvizen tartózkodik, innen rabol a nádtisztásokon bandázó kishalakra. Sokszor csapatokban vadászik, egy nagyobb balincsapat bekerítve ront rá a kishalakra. Táplálkozás: Az ikrából kikelt ivadék az elsõ napokban planktonikus szervezeteket fogyaszt, késõbb áttér az alsórendõ rákokra (Diatoma, Gammarus pulex, Daphnia). Ezután fõleg vízre pottyanó rovarok és kisebb halivadékok szerepelnek étlapján, csak késõbb tér át a ragadozó életmódra. A kifejlett példányok ragadozó mivoltjuk ellenére szívesen fogyasztják a vízi rovarokat is, fõleg tiszavirágzáskor figyelhetünk meg nagy balincsapatokat, amint a víz felett repülõ kérészt kapkodják.

 

Forrás:www.horgász.hu