Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zagyva ellemzése,vizsgálata,vízminősége

A ZAGYVA SZOLNOKNÁL

Hossz: 179 km

Forrásszint: 600 m

Vízhozam: 9,5 m³/s

Vízgyűjtő terület: 5 677 km²

Forrás: Karancs hegység, Magyarország

Torkolat: Tisza

Országok: Magyarország

 

 

NÖVÉNYZET:

partmenti füzesek, nád, sás, sok helyen hínár

EREDETE

 Az Északi-középhegység részét képező Karancs hegységben ered, Salgótarjántól keleti irányban, Zagyvaróna határában a Medve hegy déli lejtőjén, a tengerszint felett mintegy 600 méter magasságban.

LEFOLYÁSA

A Cserhát és a Mátra hegységek között hosszan elnyúlóan, széles völgyben halad, közelítően déli irányban, megkerüli a Mátra tömbjét, érinti Pásztót, Lőrincit és Hatvan városán átfolyva eléri az Alföldön a Jászságot. Az Alföldön folyási sebessége lassul, délkeleti irányba fordul, áthaladva Jászberényen, Szolnoknál torkollik a Tisza folyóba. Vízrajzi adatai [szerkesztés] A hossza a forrásától a torkolatáig: 179 km. Vízgyűjtő területe: 5677 km². Kisvízi hozama: 0,95 m³/sec, középvize: 9,5 m³/sec, nagyvize: 254 m³/sec, (Zagyvarékasnál)

MELLÉKVIZEI

A Tarján patak, Kis-Zagyva, Szuha, a Herédi és Bér patak, a Galga és a Kövecses patak. A Mátra irányából a Tarna, a Gyöngyös-patak. A gödöllői dombság területéről: a Tápió. Szabályozása során Besenyszögnél egy patkó-kanyar lefűzése során keletkezett az 5 km hosszú Holt-Zagyva.

JELENTŐSÉGE

 A Mátra és a Cserhát legjelentősebb vízgyűjtője. Felső folyásánál tiszta vizű. Alsó folyásában több helyen kiszélesedik, halban gazdag, kedvelt horgászhely. Jellemző halfajtái: csuka, ponty, domolykó, jászkeszeg, harcsa, törpeharcsa, busa, balin, süllő és a compó.

 REKORDOK(KG)

jászkeszeg >2kg;ezüstkárász 3,55 Holt-Zagyva (abszolút)

HOLTÁGAK

Besenyőszögi Holt-Zagyva 1979-ben vágták át ezt a nagy kanyart, így jött létre a patkó alakú kb. 5 km hosszú holtág. Vize tiszta ami köszönhető a holtágat övező nádnak, nyáron nagyon elszaporodik a vízinövényzet, ezért csak általában a takarított helyeken lehet próbálkozni. Vízmélysége átlagosan 1,5 m, de vannak helyek ahol az akár 4m-es vízmélység sem ritka.

Halfaunája: Leggyakoribb hala a keszegfélék és a kárász (Bablina István 3,55 kg-os példányt fogott ki belőle), sajnos elszaporodóban van az ikrapusztító törpeharcsa és a naphal. A 80-as évek végén telepítettek bele busát, ez is rendkívül elszaporodott a vízben, hatalmas példányok delfin módjára ugrálnak ki a vízből, elzavarva a békés halakat. Jelentős a csukaállomány, őszi csukázások alkalmával fogtak már 6-7 kg-os példányokat (főleg akadóknál, nádtisztásokon, hínárlyukakban kell keresni, erős felszerelést alkalmazzunk), süllőállománya is jelentős de inkább kisebb példányokat lehet horograkeríteni. Pontyállománya jelentősen megtizedelődött a 90-es évek elején a jég elvonulása után jelentkező halpusztuláskor. Néhány harcsa is él a vízben, de ezek inkább behurcolt példányok, horgászni nem mindig érdemes rá mert nem sok él belőlük a vízben.

Megközelítése: Szolnok várost elhagyva, elágazáshoz érünk, az egyik út Besenyszög felé, a másik Nagykörű felé vezet. Besenyszögi irányt kell választani. Negyed órás út után elérjuk a vízpartot, amelyhez egy bekötő földút vezet. Itt érdemes letenni az autót esős időszakban, mert könnyen elakadhatunk. A vízpartot hobbitelkek, üdülők veszik körül.

KépA pusztamizsei Zagyvaholtág

                                Az egyik utolsó Zagyva-holtág

                    

Kép

 

 

A Zagyva folyó vizének minősítése- zooplankton adatok

Tajthy Dóra 1), Zsuga Katalin 2), Pekli József 1) 1) Szent István Egyetem, Környezettudományi Intézet, Nemzetközi Fejlesztési és Trópusi Osztály, Gödöllő 2) VITUKI, Budapest

Kivonat

A víz életteret biztosít számos élőlénynek és magának az embernek is nélkülözhetetlen. Az Európai Unió Víz Keretirányelvének bevezetésével a vizek minősítésében a korábbi időszakhoz viszonyítva nagyobb hangsúly kap a vízi élőlényegyüttes is, amelynek fontos tagjai a zooplankton szervezetek is. A vizekben élő számos halfaj egyik legfontosabb természetes tápláléka a zooplankton, valamint a halak túlnyomó többségénél, a lárvák és az ivadékok számára nélkülözhetetlen startertápláléka az első hónapokban. Ezen ökológiai szerep miatt is fontos állományainak nyomon követése. Vizsgálatainkban, a vizeinkben igen nagy egyedszámban jelenlévő Rotatoria, Cladocera, illetve Copepoda állomány mennyiségi és minőségi változásaival foglalkoztunk. Célkitűzésünk volt, hogy ezen élőlénycsoportok mennyiségi és minőségi összetétele segítségével képet kapjunk a Zagyva folyó minőségi állapotáról, feltárjuk a vizsgált folyó zooplankton állományának nyári, tavaszi változásait. Felméréseket végeztünk a völgyzárógátas Maconkai víztározón is, melynek tápláló- és egyben elvezető vízfolyása a Zagyva, ezért felmérése hozzátartozik a folyó vizsgálatához. A vizsgálatok egy féléves időszakot (2006. március-október) ölelnek fel kétheti, ill. havi mintavételi gyakorisággal. A vizsgált három élőlény csoport gyűjtési és feldolgozási módja azonos volt. A helyszínen 25-50 liter vízminta átszűrésére került sor 50 µm lyukbőségű planktonhálóval. Az így tömörített mintákat a helyszínen formalinnal tartósítottuk, majd laboratóriumban mikroszkóp segítségével megtörtént a mennyiségi, minőségi feldolgozás. A vízminőségre vonatkozó következtetéseket a fajok indikátor szerepének, valamint a dominancia és a diverzitás viszonyoknak a figyelembevételével tettük meg. A Zagyva, a felmérés során előkerült 68 Rotatoria, 10 Cladocera és 4 Copepoda faj alapján fajgazdagnak mondható. A folyami jellegből adódóan a Rotatoria állomány nem csak fajszám, de egyedszám tekintetében is jóval nagyobb értékeket adott a kisrákokhoz viszonyítva. A Copepoda lárvák jellemzően minden időszakban és a mintavételi helyek túlnyomó többségében jelen voltak, míg a Cladocera csoport általában csak néhány egyeddel képviseltette magát a folyó élővilágában. Ez alól kivételt jelentett a tavaszi nagyvizes időszak, amikor a folyamatosan jellemző Rotatoria dominancia mellett megnőtt a Copepoda és a Cladocera faj- és egyedszám. A zooplankton vizsgálat eredményei alapján a Zagyva folyó béta-mezoszapróbikus zónába tartozik, ami jó vízminőségi kategóriának felel meg. Megállapítható, hogy az eddig feldolgozott eredmények alapján a folyó leginkább módosult szakaszának a nagybátonyi mintavételi hely bizonyult. Mennyiségi szempontból a májusi-június eleji mintavételek mutattak alacsony egyedszámot, majd július 10-én a mintákban drasztikusan lecsökkent a zooplankton egyedszám, de az állomány egy hónapon belül regenerálódott. Felmérésünk azt mutatta, hogy a Maconkai víztározó nagy mennyiségű természetes haltáplálékot biztosít az itt található 46 halfajnak. A víztározó a domináns, eutróf vizekre jellemző, illetve kozmopolita fajok alapján szervetlen növényi tápanyagokkal jól ellátott, elsődleges szervesanyagot bőven termő víz. A tározó, bár időnként kialakulnak alfa-béta-mezoszapróbikus zónába tartozó helyek, átlagosan a béta-mezoszapróbikus zónába tartozik.

 

Zagyva-Tarna

A Zagyva-Tarna vízrendszere

Bár a Föld vízkészlete (2 milliárd km3) látszólag óriási, édesvízből korlátozottak a készletek. A vízkészlet egy része a levegőben mint vízgőz (0,53 millió km3), egy másik része a sarki és magashegységi jégsapkákban található, és csak egy kis része érhető el könnyen a folyókban, tavakban. A szárazföldi vízkészletek nagy része statikus vízkészlet (19 millió km3), vagyis nem vesz részt a vízkörforgalomban, és mindössze 0,17 millió km3 a dinamikus vízkészlet. Az óceánok (1330 millió km3) sós vize közvetlenül nem alkalmas emberi fogyasztásra, öntözésre, előtte sótalanításon és víztisztításon kell átesnie. Ezért fontos megismerkednünk környezetünk vízrajzával. Megismerve természeti értékeinket hatékonyabban védhetjük meg őket.

 A Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet 1989-ben 6709 ha-os területtel alakult meg (ma a Duna-Ipoly Nemzeti Park része). A védett terület az Északi-középhegység nyugati részén a Karancs és a Medves-vidék kistájain belül található. A (geológiailag) meghatározó vulkáni tevékenységeknek köszönhetően az alapkőzet vulkáni kőzet: a Karancson andezit, a Medves-vidé-ken bazalt. Ezeken a homokkőre rátelepült kőzeteken alakultak ki a különleges felszíni formák és jött létre a változatos növényvilág. A vidék vízrajzi különlegessége, hogy itt húzódik a Kárpát-medence két legnagyobb folyójának, a Dunának és a Tiszának a vízválasztó vonala. Itt, 625 m tengerszint feletti magasságban a Medves peremén ered a 179 km hosszan elnyúló Zagyva folyó, amelynek mind a forrása, mind a torkolata az országhatáron belül található.

 

Vízgyűjtő területe 5676 km2, a Tisza-medence 3,6%-át foglalja el. Szolnoknál torkollik a Tiszába, annak 334. folyókilométerénél. A Zagyva vízgyűjtőjének nagy részét vízzáró vagy félig áteresztő fedőrétegek borítják, jelentősebb vízvezető rétegek a vízgyűjtő alsó szakaszán találhatók. A vízfolyásokban és közvetlen közelükben üledékes kőzetek, futóhomok és agyagos lösz, feljebb a Mátra vidékén andezit, dolomit, sötétszürke agyagpala és homokkő található. Az utóvulkáni tevékenység hidrotermális hatására bekövetkezett az andezitből a hidroandezit kialakulása, mely egy mállottabb és több kovasavat tartalmazó anyagot adott. A hegységet felépítő kőzetek többségében előfordulnak barlangok. Eddig 74 természetes keletkezésű barlangot és 13 barlangnak nevezett mesterséges üreget találtunk a Mátrában. A természetes barlangok összhossza 809 m (a mesterségeseké 178 m). Mivel a barlangok nem mészkőben alakultak ki, karsztosodás nem fordul elő, így cseppkőképződés sem figyelhető meg. A Csörgő-lyuk alkotó kőzete (piroxénandezitben húzódó miocén dácittufa) és méretei miatt Európában egyedülálló, ezért kiemelten védett barlang. A járatokat máig is alakítja a meglazult kőzetanyag részletenkénti tömegmozgása. A barlang keletkezésénél fogva labirintus jellegű, ezért lezárásra került. A legalsó szinten található egy állandó földalatti forrás (Vidróczki-forrás), melynek időszakos tava és az abból induló búvópatak táplálja a közeli bővizű, meglehetősen hideg Vándor-forrást.

 1996-ig a Zagyván előfordult legnagyobb vízállás/vízhozam (Pásztón) 1975.04.11-én 422 cm/152 m3/s, a legkisebb 1993.08.19-én 11 cm/0,06 m3/s volt. A Jászteleknél található vízmérce 152 cm-es vízszintet mért 2007. december 15-én 7 órakor. A Zagyva vízgyűjtőterületének 66%-a 200 m alatti síkság, 32%-a 200-600 m közötti dombság, 2%-a 600 m fölé esik. Legmagasabb pontja a Kékes hegycsúcsa (1014 m), legalacsonyabb a torkolatnál (79m). Mivel a meder esése nem egyenletes a folyó szakaszjelleg alapján szakaszokra osztható. A magassági különbségeket követi az átlagos csapadék területi megoszlása: a sokévi átlag a legalacsonyabb területeken 500 mm; ugyanakkor a Mátra legmagasabb részén eléri a 750 mm-t is. Hasonlóan tág határok között változik a hótakarós napok száma, így a hótakaróban felhalmozott vízkészlet nagysága is. Az egyre inkább enyhülő téli időjárás miatt összefüggő vékony jég - a víz halmazállapotai közül a szilárd - csak nagyon ritkán borítja. A hótakaró hosszabb ideig tartó felhalmozódása csak kis területre korlátozódik, előfordulnak télközi felmelegedések és az ezzel együttjáró hó- és jégolvadások is. Ez a magyarázata annak, hogy a vízjárás ingadozását a Zagyva-Tarna vízrendszerben alapvetően az esőzések befolyásolják. Itt, hasonlóan a Tisza mellékfolyóihoz, a tavaszi napok a legbővizűbbek. Az árhullámok levonulását követően a folyó vízhozama folyamatosan csökken, ezért a nyári időszakban gyakran van vízminőségi, vagy vízhiányra visszavezethető probléma. Szintén fontos befolyásoló tényező a mátraalji bányászat, főleg a Gyöngyös-visontai lignit-telepek művelése következtében nagy mennyiségű bányavíz kerül a felszíni vizekbe.

 Felszíni víz vonatkozásában vízhiányos területnek számít a Zagyva-völgy, ahol a jelentkező felszíni vízigényeket sem mennyiségben, sem minőségben nem tudjuk kielégíteni. A megfigyelések szerint az elmúlt 50 évben Magyarországon a szokásosnál 10-15%-kal kevesebb csapadék hullott. Ám ha esik, akkor nagyobb mennyiségű csapadék hull egyszerre. Emiatt egyszerre van aszály és belvíz. Ugyanakkor Észak-Magyarországon a sok és hirtelen lehulló csapadék nagy áradásokat okozhat többek között a Zagyván is. A Zagyva mellékvize, egyben a térség vízhálózatának másik jelentős folyója Tarna. Közepes vízhozama csekély, a torkolatnál mintegy 2 m3 másodpercenként. Mellékvízfolyásai:

 a Cserhát lejtőiről: a Tarján, a Kis-Zagyva, a Szuha, a Herédi-és a Bér-patak, valamint a Galga;

a Mátra felől: a Kövicses-patak és a majdnem azonos nagyságú Tarna (Kígyós-patak, Tarnóca, Bene-patak, Gyöngyös-patak, melyek már a Tarna mellékvizei)

a Gödöllői dombság felől: a Tápió.

 A vízfolyások hegyvidéki szakaszai nagyesésűek, különösen nagyesésű a Mátra déli lejtőjén eredő Tarnóca, Bene és Gyöngyös-patak, valamint az északi oldalon a Parádi-Tarna, illetve ezek mellékvizei. A Szuha völgyében található az egyik hazai világörökség, Hollókő. A terület tartós süllyedése miatt a nagy mennyiségű üledékből képződött hordalékkúp-felszínen olykor a vízfolyás medre is elzáródott, zátonyok, szigetek képződtek, s a lezúduló víz új utakat keresett magának. A meandereket később egy-egy árvíz levágta, ezért főként a Tarna jászsági részén sok az egykori holtág és a morotva. Ilyen például a Malomzugi Holt-Zagyva. Hossza 5,4 km, átlagos szélessége 24 m, területe 13 ha, átlagos vízmélysége 2,4 m, víztérfogata 312 ezer m3. Állami tulajdon, kezelője a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság. Medrének feliszapoltsága és vízi növényzettel való benőttsége közepes mértékű. Szivornyán keresztül magas Zagyva vízállásnál vize frissíthető. Leürítése a stabil szivattyútelepen keresztül lehetséges. Hasznosítása leginkább a horgászat.

 A Zagyva és a Tarna vízrendszerében az 5-20 napos árvizek jellemzőek. A folyószabályozások és árvízmentesítések első évtizedeiben, a mentesített területek gyors növekedésével párhuzamosan jelentősen nőtt a bevédett területek elöntése, miután a védművek fejlesztésével, az ártér területének csökkentésével párhuzamosan intenzíven emelkedtek az árvízszintek. Az 1751-ben született id. Bedekovich Lőrinc, földmérő és vízépítő mérnöke nevéhez fűződik az ezen területeken lévő ősmocsarak, vadvizek elleni védekezés, vízrendezés s az árvízmentesítési munkálatok megkezdése, a Zagyva és a Tarna folyók szabályozása, mocsarak lecsapolása, csatornák, gátak építése. Az ármentesítési munkálatok legnagyobb része a 19. század végére befejeződött. Ettől kezdve a mentett oldali elöntés, a vízkár nagysága csökkent. A Jászság vidékén több helyen még ma is csak vízátemelő berendezésekkel védekeznek az árvizek ellen. A folyó déli szakasza napjainkban megfelelően kialakított árvízvédelmi töltések között halad, bár hosszabb ideig tartó nagyvíz esetén a mentett oldalon megfigyelhetők buzgárok. A vízszintszabályozás több zsilippel és víztározóval valósul meg. Az enyhe teleken nem alakul ki vastag jégpáncél, így egyre ritkábban figyelhető meg a rianás látványa és hangja. A tározók vízháztartásának elemei: a hozzáfolyás és a csapadék, illetve a nyersvíz-kivétel, a leeresztés, a túlfolyás, a töltésszivárgás és a vízfelület párolgása. A Hasznosi tározó vízháztartási elemei az 1984-2005. évekre:

 

                                                Összes bevétel          Összes kiadás        Tározás-változás

Éves szinten (1000m3)           4714,0                         4649,4                             64,9

 Az adatok elemzéséből következtethetünk az alvízcsatorna vízszállítási jellemzőire és a gátszivárgás adataira is. A további vízrendezési tervekben szerepel záportározók építése a Zagyva-Tarna projekt keretében, illetve a Tisza visszaduzzasztó hatásának csökkentése a Tisza hullámtér projekt keretében. A tározók árapasztó hatása a visszaduzzasztás határánál várhatóan 60 cm is lehet.

A folyó sebessége jelentősen csökken, így az állóvizekre jellemző élővilág alakult ki benne. A mocsarak, fertők, lápok flórájában gyakoriak a vízi hínárok, a nyílfű, a békalencse, a virágkáka, a gyékény, a vízitök és a zsombékos növényzet. A vízpartot valamikor galériaerdők kísérték, ma nagy ökológiai vízigényű fajokat (például nád: W=10) találhatunk. Ennek a vízinö-vényzetnek köszönhetjük, hogy a faunába ismét visszatért néhány "rég nem látott" barátunk. A Zagyva közelében számos kétéltűt találunk, valamint néhány apróhüllőt is. Az egykori vízi élővilágot mutatja be a Kékbegy tanösvény a farmosi határban. A folyó környezete és élővilága azonban sokban függ a vízszennyezéstől. Vízügyi szakemberek és a természetvédők szerint is szükség lenne a meder kotrására, mivel a vidékre jellemző túlzott turizmus és erdőművelés miatt a vizek felszínén sok lebegőanyag gyűlik föl, s ezáltal nagy a feltöltés mértéke. További problémát jelent a számos völgyzárógátas tározó jelenléte, ami hátráltatja a migrációt és hajlamosabbá teszi a folyót az eutrofizációra. A helyzet orvoslására a következő megoldások javasolhatók: a) hallépcsők építése: a halak vándorlása fontos, amennyiben biztosítani kell egy felvízi természetes élőhely kapcsolatát az alvízi természetes élőhelyekkel, b) az átfolyásos tározók oldaltározókká való átépítése

 

Magyarországon a vízvédelem szabályozása nagy múltra tekint vissza, bár az 1840. évi X. törvény csak a durva vízszennyezéstől védte a környezetet.

Zagyva vízgyüjtő digitális térkép

Kép

 

 

Ma a különböző beavatkozásokhoz vízjogi engedély szükséges. A Zagyva és a Tarna vizét több célból is lehet hasznosítani. Leginkább mégis öntözésre használják. A nagymérvű vízfogyasztás szükségessé tette azt, hogy a Zagyva élővize mellé a víz biztosítására felszín alatti vízkészleteket is használjanak. Mivel a felszíni vízkészlet teljesen lekötött a Zagyva vízgyűjtőjén, az öntözési vízigények kielégítése csak tározással, illetve rétegvizekre telepített kutakból nyert vízzel oldható meg (pl. Jászapátiban 2006-ban naponta 1801-2900 m3 rétegvizet emeltek ki). A Zagyva hordalékkúpján 750-1000 mg/l sótartalmú vizek tárhatók fel. A kinyerhető víz kalcium-magnézium hidrogénkarbonátos típusú, keménysége 15-25 német keménységi fok között változik. Evvel az értékkel a kinyert víz kemény víznek minősül, ezért háztartási hasznosítása előtt vízlágyításra van szükség. A jövőben várható vízigények biztonságos kielégítése érdekében ún. távlati vízbázisok kerültek kijelölésre a vízgyűjtők területén, melyek állapotának megőrzése igen fontos vízminőség védelmi szempontból. A vízbázisvédelmet szolgálja a nagybátonyi vízmű kapacitásnövelése is talajvízdúsítással és talajvíztárolással. A dúsításos üzemre való áttérés során a Zagyva medrében duzzasztóművet létesítettek. Problémát jelent ugyanakkor, hogy míg Jász-Nagykun-Szolnok megyében a vízellátás aránya mára már 94%, a csatornázottság jóval kisebb. A megfelelő víznyomás biztosítására a nagyobb településeken víztorony, a kisebbeken hidroglóbusz épült. A Zagyva vízhozama gyér, ezért az ipari víz és a szennyvíztisztítás megoldatlansága miatt általában erősen szennyezett a vize. A kémiai összetevők közül az összes foszfor átlagos éves értéke Szentlőrinckátánál 683 μg/l. A Zagyva-Tarna vízgyűjtőn az összes vízkivétel 102,5 millió m3. E vízmennyiségnek 37,6%-át felszíni vízből és parti szűrésű vízből biztosítják, a többit 62,4%-ot felszín alatti vízkészletek igénybevételével. A térségben talajvizek szempontjából sem jobb a helyzet. Egészen a hetvenes évek közepéig ásott és fúrt kútakból nyerte a lakosság az ivóvíz-szükségletét (Jászapátiban 2006-ban is napi 21-40 m3 talajvizet emeltek ki). Az innen származó háztartási víz ma már nem alkalmas emberi fogyasztásra. A Hatvani Környezetvédő Egyesület által végzett vizsgálatok a közelmúltban kimutatták, hogy a város különböző pontjain mért ásott kutak nitráttal és foszfáttal erősen szennyezettek. Ennek oka a szennyvíz nem megfelelő kezelése és a korábbi évtizedekben alkalmazott nagyüzemi műtrágyázás. A Zagyva és a Tarna vidékén több gyógyvizű forrás, hévízforrás (kutakból is nyerik, Jászapáti 401-700 m3/nap 2006-ban), termálvíztelep és hidegvizes kút is található. Ezek vizét legnagyobb részt gyógyfürdőkben hasznosítják. A vízgyűjtő mátrai részén gyakoriak a szénsavas források, csevicék. Ezek agresszív vize gyorsan korrodálja a vízvezetékeket. Szintén közismert a Parádi ásványvíz, amely 1440mg/l oldott anyagot tartalmaz. A hazai vízenergia-potenciál megoszlása nagyon egyenlőtlen, a Zagyvára az országosnak mindössze 0,004%-a jut. Az ingadozó vízjárás, a kis vízhozam és vízmélység miatt a vízerőhasznosítás korlátozott. Korábban malmok működtek a folyó mentén, de vízerőmű létesítése nem lenne gazdaságos. Hasonló okok miatt víziútként sem hasznosítható.

Kép

 

 

Forrás:DCC-digitális közösség
valamit www.fischinfo.hu